Történelem

A portugálok II. János király uralkodása alatt Diogo Cao vezetésével 1482-ben érkeznek a Zaire folyó torkolatához. Innen kiindulva hódítják majd meg a portugálok Afrikát, beleértve Angolát. Az első lépés az egész területet uraló Kongói Királysággal való szövetség megkötése volt. A királyság déli részében más királyságok voltak: többek között a Ndongo és Matamba Királyság, amely később egyesült Ngola Királyság néven (1559); a Huambo Királyság; a Bailundo Királyság; a Viye Királyság; a Nlunda Királyság; a Kwanyama Királyság, a Herero Királyság, stb.

A fenti királyságok közötti versengést és viszályokat kihasználva portugálok a tizenhatodik század második felében Angola területén telepedtek le. Angola első kormányzójának, Paulo Dias de Novais-nak a célja, hogy kijelölje ennek a hatalmas területnek a határait és kiaknázza természeti kincseit, elsősorban a rabszolgákat. Az ország belsejébe való bejutás nagyon korlátozott.1576-ban alapította São Paulo da Assunção de Luandá-t, a mai Luanda városát. Hamarosan Angola válik a brazíliai cukornádültetvényekre irányuló rabszolgakereskedelem központjává.

A portugál diktatúra leverése (1974 áprilisában) lehetőséget teremtett Angola azonnali függetlensége kikiáltására. Az új forradalmi portugál kormány tárgyalásba kezdett a három legfontosabb felszabadítási mozgalommal (MPLA – Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom, FNLA – Angola Felszabadításának Nemzeti Frontja és UNITA – Nemzeti Egység Angola Teljes Felszabadításáért), az angolai demokratikus rendszerre való áttérés átmeneti időszaka és a megvalósítási folyamat kérdéseiről (Alvor Egyezmények, 1975 január).

Angola függetlenségét 1975. november 11-én kiáltották ki.

2002. április 4-e, a Béke és Nemzeti Megbékélés Napja, - az 1975. november 11-én kikiáltott függetlenség után - az angolai nép egyik legnagyobb sikere, fordulópont a politikai folyamatban és Angola fejlődésében.